Alacsony küszöbű elérési szervezet, kontrollálható keretek között, különös tekintettel segítő szolgáltatás kiépítésére, működtetésére, önkéntes segítő feladatokat vállaló fiatalok közreműködésével.

Kapocs szisztéma

MÓDSZERTANI ÖSSZEFOGLALÓ AZ IFJÚSÁGI MUNKA TERÜLETÉRŐL

Az elkövetkezőkben arra tennék kísérletet, hogy - immár tizenegy éves tapasztalat után -összefoglaljam mindazt, ami együttesen a Kapocs szisztémájának, vagyis bevált, megismételhető, működő képes módszernek bizonyult az alkalmazkodási problémákkal viaskodó, mostoha, elégtelen társas környezetben felnövő fiatalok körében. Tapasztalataim szerint ugyanis, jól működő Kapocs módszerrel elérhető és eredményesen segíthető minden társas kapcsolataiban megrekedt, megoldatlan konfliktusok között élő fiatal, vagyis a Kapocs szisztéma segítségével sikeresen áthidalható mindaz a távolság, ami oly masszívan feszül a bajba került fiatalok és a szakszerű segítséget nyújtani tudó szakellátás között. Azt remélem, hogy ilyen módon mások számára is hozzáférhetővé válik majd egy olyan metódus, amellyel közelebb lehet kerülni a más módon nehezen vagy egyáltalán nem elérhető fiatalokhoz (akik kvalitásaikat illetően semmiben sem különböznek társaiknál), akik helyzete sokadik éve egy jottányival sem változott, de akikről ilyen módon semmiképpen nem kell lemondani.

Jelen írás segítségével arra is alkalmat szeretnék teremteni, hogy felszámoljuk a Kapocs körüli titokzatosságot, félreérthetőséget és világosabbá tegyük mindazokat a folyamatokat, amelyek a különféle megnyilvánulások mögött húzódnak. A Petőfi Csarnokban működő Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálatot ugyanis a fiatalok szocializációjával szakmai szempontból foglalkozó intézmények között eleddig igazán nehezen lehetett besorolni, elhelyezni. A Kapocs ilyen módon tulajdonképpen légüres térben működik, amely leginkább, mint nehezen bemérhető konstrukció, a fiatalok intézményes és személyes (segítő) kapcsolatainak valószerűtlen formáit mutatta önmagáról.

A Kapocs ismertetésre kerülő modellje – noha ennek a tanulmánynak nem tárgya - azonosíthatóvá tesz majd még egy napjainkban bontakozó szakmai szerepet is, az elérési típusú szervezetek szerepét, amely a fiatalokat - felnőtté válási problémáik idején – kapcsolni, vagy közelebb hozni hivatott egymáshoz, az őket segíteni képes szervezetekhez, szakemberekhez. Ezek az elérési szervezetek ágazati szempontból tulajdonképpen esetlegesek, amelyeket az elmúlt időszakban különféle „tárcák” favorizáltak. Az a közös bennük, hogy tevékenységük során az érintett fiatalokkal (és fiatalok között) teremtett kapcsolat a legfontosabb, ha úgy tetszik a találkozás. Természetesen az elérési típusú szervezetek munkatársainak sajátos szakmai felkészültségére is szükség van ahhoz, hogy a találkozások segítő találkozássá legyenek alakíthatók, hogy aztán a bajba kerültek számára a kívánatos változás és a szakszerű segítség előkészítése (megszervezése) következzék. Az elérési szervezetekben a fiatalok a szükséges segítség kulcsszereplői, akik önkéntesek is lehetnek, továbbá alternatív vagy éppen önkifejezést szolgáló tevékenységekbe kapcsolódhatnak. Ezek a szervezetek szocializációs szempontból gyakorlatilag integráló és kiegyenlítő feladatokat végeznek, optimalizálhatják a felnőtté válás során adható szakszerű segítő válaszokat. Vagyis egyfajta szocializációs minimumot teremthetnek.

Ez az írás végső soron azért készült, hogy konkrét, gyakorlatias megközelítésben rögzítésre kerüljön - és megismételhetővé váljon - a Kapocs modellje. Tehát nem csupán (és nem elsősorban) a Petőfi Csarnokban jelenleg működő szervezet optimális rendszerét törekszünk megfogalmazni, hanem mindazokat az elemeit, amelyek más körülmények között - a helyi sajátosságok hozzákapcsolásával – lehetővé tehetik, hogy a Kapocs szisztéma szerint hosszú távon hatékony szervezetet lehessen kialakítani.

A helyzetről

Manapság a felnőtté válása során szinte minden fiatal találkozhat számára megoldhatatlannak látszó élethelyzettel, akadállyal, amellyel nem tud megbirkózni, és amelynek legyűréséhez környezetében nem is kap megfelelő támpontot. A valóságban jóval több fiatal kerülhet ilyen helyzetbe, mint amennyi a különféle felmérésekben, intézményes kimutatásokban veszélyeztetettként szerepel. A több mint tizenhárom esztendeje zajló társadalmi átrendeződés alatt sokszorosan nehézzé vált ugyanis a felnőtté válás folyamata, a szocializációs többletterhek közvetlenül vagy közvetve szinte minden fiatalt érintenek. Majdnem minden adat, amelyik a fiatalok felnőtté válásának valamely mozzanatáról olvasható, közvetlenül vagy közvetve ezt igazolja, legyenek azok – nemzetközi összehasonlításban – a foglalkoztatás, az egészségi állapot vagy a kábítószer-fogyasztás adatai, vagy éppen a kriminalitási mutatók, a legfrissebb öngyilkossági statisztikák. A rosszul szocializált fiatalok kényszerítően megélt élete (akiknek az a sorsuk, hogy túl hamar feladják az álmaikat és messze személyes adottságaik alatt teljesítsenek) nem csupán őket terhelheti, hanem mindannyiunkat.1

A jelzett probléma leginkább olyan színtereken és élethelyzetekben jelentkezik, ahová az érdemi segítés egyáltalán nem vagy alig jut el, ahol a bajba került fiatalok gyakorlatilag magukra maradnak. Ezekről a körülményekről a felnőtt emberek zöme nagyon keveset tud. Inkább kívülről, látszat alapján és a médiában „tálalt” történetek révén szerez értesüléseket, és meglehetősen áttételes és felületes információk alapján ítélkezik, ami sokszorossá növeli a távolságot egyik oldalon az érintett fiatalok és másik oldalon a környezetük, a szakmai szervezetek, illetőleg szakemberek között.

Manapság a legtöbb szakmailag jól működő és konkrét segítő kapacitással rendelkező szervezet komoly terheket cipel, munkatársai hamar megfáradnak, telítődnek (és nehezen fogadnak ügyfeleket) vagy éppen meglehetősen bürokratikusabbá válnak. Mindez nem csupán az ellátási hiányosságokra mutat rá, hanem szükségessé teszi, hogy a sikeres szocializáció érdekében új, funkcionális kezdeményezések, szervezeti megoldások kapcsolódhassanak bele a humán segítés szisztémájába, közöttük éppen az érintettek részvételére lehetőséget teremtő szerveződések.

A generációk közötti távolság tradicionálisan nagy, mégis a napi társas viszonyok között szinte fel sem tűnik, annyira beleépült a hétköznapokba. Egy-egy társadalmi szituációban manapság már szinte „természetes módon” kerülhetnek egymással szembe fiatalok és idősebbek, akik érdekeik és igényeik mentén, abszurd módon rangsorba állíthatók, vagyis a leglehetetlenebb módon összehasonlíthatók, tulajdonképpen egyszerűen kijátszhatók egymással. A generációs kapcsolatok pedig - éppen a fiatalok felnőtté válása idején - minimálisra zsugorodtak, az egyes korosztályok alig tudnak egymásról valamit. A fiatalok számára mindezt a helyzetet csak tovább élezik a saját korosztályon belül mélyülő szakadékok, növekvő távolságok. A fiatalok egyes csoportjai bezáródnak, és/vagy nyíltan (vagy esetleg valamilyen áttételes módon) szembehelyezkednek egymással és a környezetükkel. Az ilyen módon kialakuló tendenciák eleve megakadályozzák a társadalmi kooperációs lehetőségeket: legalább annyira nem értik egymást a felek, mint amennyire nem is bíznak egymásban. A fiatalok nehezebb helyzetben levő csoportjait pedig - valóságos kapcsolat nélkül - mára már egyértelműen előítéletes társadalmi környezet veszi körül, amely meghatározza ezeknek a fiataloknak a mozgásterét.

Mindenképpen olyan mechanizmusra van szükség, amelyben az érintett fiatalok érdemben vehetnek részt saját élethelyzetük megváltoztatásában, amely „vakrepülés” helyett azt segíti elő, hogy a fiatalok a gyakorlatban használható, valóságos visszajelzést kapjanak önmagukról. Mindenkitől, akitől csak lehet. Hogy képesek legyenek meghatározni önnön sorshelyzetüket, hogy felfedezhessék benne önmagukat és konkrét lehetőségeiket, hogy a jövőről bátran tudjanak álmodni, hogy komoly terveket szőhessenek. Ezen képességek konkrét kapcsolatok között, és közvetlen társas környezetben fejleszthetők a legjobban.

Az elmúlt években az önkéntességről mind gyakrabban esett szó, egyre többen ismerik fel az önkéntesség társadalmi értékeit, ugyanakkor a szervezetek nagy része manapság sem nagyon tud mit kezdeni az önkéntesekkel. De az önkéntesek sem lehetnek igazán biztosak abban, mikor és miben számítanak rájuk. Több helyen kifejezetten „atyáskodóan” viselkednek velük, és folyton megszervezik őket, ahelyett, hogy lehetőséget teremtenének számukra; különféle korlátok közé szorítva kifejezetten megnehezítik azt, hogy a fiatalok az önként vállalt munkájukban a részvétel örömüket leljék.

Létezik ugyanakkor egy funkcióját vesztett, többségében elhanyagolt intézményrendszer, a különféle településeken levő művelődési házak, ifjúsági házak hálózata, amely az ország különféle településein keresi a szerepét az emberek életében, a helyi közösség építésében, fejlesztésében.

I. A Kapocs tevékenységének szintjei

A Kapocs típusú szervezet megjelenésében akkor szerencsés, ha kellően vonzó a fiatalok számára és a legkevésbé sem mutat strukturált intézményt. A látszólagos szervezetlenség (amelyben az érkező fiatalok leginkább kapcsolatokat, kibontakozási lehetőségeket, és minimális korlátozást találhatnak) alapfeltétele a tudatos, az érkező fiatalokra összpontosító, több szintű, kellően tagolt tevékenységrendszer. Működésének teljes idejében fogadó-késznek kell mutatkoznia, számtalan módon kínálva az érkező fiatalok számára a találkozás, a segítés, a bekapcsolódás lehetőségét.

Szakmai szempontból a Kapocs kínálta tevékenységeknek el kell kerülnie, hogy benne valamelyik „ágazat” tartósan domináljon. A fiatalok felnőtté válását akadályozó különféle problémákra a Kapocs típusú szervezetben ugyanakkor - az elérhető szakmai szervezetek segítségével - meg kell jeleníteni a lehető legoptimálisabb válaszokat. Integrálni és használhatóvá kell tenni azokat, továbbá ezeknek a válaszoknak mindig az adott problémák tisztázására és megoldására késznek, és személyre szólónak kell lennie. Mindez azt jelenti, hogy a segítés szempontjából a hozzáférhető, megoldást hordozó válaszoknak az egyszerű és konkrét információnál többnek kell lenniük, például meg kell mutatniuk a különféle eljárásokat, szakmai magyarázatokat, és ha szükséges, a jogszabályi hátteret is kell tartalmazniuk.

A Kapocs típusú segítő tevékenységekkel nem csupán a fiatalok problémáinak azonosítását, a problémák megoldását, és ahol lehet, megelőzését kell célul kitűzni, hanem mindezeken mintegy túllépve arra kell koncentrálni, hogy a segítségre szoruló fiatalok számára is „van élet a problémákon túl”. A Kapocs és önkéntesei által segítetteket úgy szerencsés felfogni, hogy a problémák abban korlátozzák őket, hogy közelebbi és távolabbi környezetük számára kiderüljön, hogy milyen „jó fejek”.

1. Elérési szint

Ez a tevékenységi szint a szervezet meghatározó alapfeladata, amely csupán részben jelenik meg a szervezet székhelyén. Az elérés feladatait a Kapocs-típusú szervezetben alapvetően az önkéntesek végzik, saját társas környezetükben, kockázati színtereken és viszonylatokban. Olyan fiatalok körében, a fiatalok olyan helyszínein vannak jelen, akik között, ahol a korosztályi veszélyek fokozottabban jelentkeznek (például azok körében élnek, akik komoly alkalmazkodási problémáik, vagy súlyosabb konfliktus következtében elhagyják, vagy elhagyni készülnek az otthonukat, az iskolájukat, vagy olyan társaságban, olyan helyszíneken fordulnak meg, ahol például intenzív a drogok használata, a kriminális befolyás erőteljes, az erőszak gyakori stb.). Az elérés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a veszélyt, a problémát a Kapocs önkéntesei észlelik és „üzembe helyezik” magukat, azaz azonnal segítenek. Az önkéntesek a segítés során a következőket tehetik:

1. észlelik az életveszélyt, és azonnal intézkednek,

2. nem hagyják magukra a bajba kerülteket,

3. meghallgatják a társaikat, és segítenek a problémák között rendet tenni, például a szükséges változás érdekében az első lépésekben megerősíteni, a megfelelő szakemberhez kísérni, stb.

Ennél a tevékenységi szintnél tulajdonképpen abból indulunk ki, hogy a fiatalok egyébként is könnyen beleszólnak egymás, a társaik életébe, és nem csupán véleményük van egymásról, hanem a maguk módján segítik is egymást. A Kapocs típusú szervezet mindezzel összefüggésben arra törekszik, hogy ne vegye el az ilyen szerepre vállalkozó fiatalok kedvét, hanem motiváltságukban erősítse meg őket, készítse alaposan fel a - különben is végzett - segítő tevékenységre, és minden eszközével, szakmai kapcsolataival szolgálja ki segítő tevékenységüket. (Mindebből az is következik, hogy önkéntes feladatot a fiatalok már a belépés pillanatától végeznek, megkülönböztetett figyelem mellett. A felkészítésük pedig az általuk végzett segítő tevékenység és a személyes érintettségük szerint, személyre szabottan történik.)

A Kapocs típusú szervezetben a segítés segítő-segített viszonyban történik (vagyis nem klienseknek segítenek), amelyben a segítők (önkéntes és munkatárs) a kompetenciát az általuk segítettől kapják. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a segítés laikus jellegű, és nem is teljes körű, hanem a fiatalok megjelenített problémakörén belül keres választ, megoldást, másrészt a segítő önkéntesek vagy munkatársak nem veszik magukra, nem vállalják át a bemutatott problémákat, hanem már a problémák megismerésekor a megfelelő segítő feladatot keresik (például meghallgatják, első segélyben részesítik, elkísérik haza vagy az orvoshoz stb.).

A Kapocs típusú szervezetben az önkéntesek által végzett egyéni segítő tevékenység egész folyamata nem nyilvános, csupán az ezzel a feladattal felhatalmazott munkatárs kerül beavatásra, akivel a segítő konzultál, tisztázza a továbblépéshez szükséges lépéseket, akitől külön szakmai támogatást és megerősítést kap.

2. Szolgáltatásjellegű tevékenységek szintje

A Kapocs típusú szervezettel szemben alapkövetelmény, hogy a fiatalok különféle problémákkal teli élethelyzeteire minden esetben meg kell találni a megoldást, a továbblépési lehetőséget. Ennek a célnak a teljesítésére a Kapocs mintájú szervezetben a szolgáltatásjellegű tevékenységcsoportok szolgálnak. A különféle tartalmú szolgáltatásjellegű tevékenységeknek gyakorlatilag le kell fedniük a segítségért a szervezethez vagy önkénteseihez fordulók kérdéseit, azokra szakszerű válaszokat, illetőleg továbblépési lehetőséget kell szolgálniuk. Ezek egyrészt a szervezet munkatársainak és önkénteseinek segítő találkozásait hivatottak támogatni, másrészt a szervezetet felkeresők számára közvetlenül is igénybe vehetők. Formai szempontból azonban különféle néven, sokféleképpen jeleníthetők meg. A szolgáltatásjellegű tevékenységek között - minden bekapcsolható válasszal és szakmai kapcsolattal - a következőkre feltétlenül fel kell készülni:

• az életveszély elhárítására, megelőzésére,

• a felnőtté válás során a fiatalok által eldöntendő alapkérdésekre (társválasztás, társaság megválasztása, életpálya választása),

• a felnőtté válást megterhelő veszélyek, problémák (drog, erőszak, kriminális befolyás) elhárítására,

• az életkezdés aktuális kérdéseire (pénzkereset, lakásmegoldás).

Feltétlenül válaszkésznek kell lenni minden más kérdéskörökben is, amelyek között, szükség szerint, a következőkben ajánlott még szolgáltatásjellegű tevékenységcsoportokat kialakítani:

• egészség megőrzése, betegségek megelőzése, védekezés,

• családi problémák, családalapítás,

• tanulási zavarok, iskolaválasztás, iskolaváltás,

• a fiatalok ügyeinek intézése,

• fogyatékos fiatalok sorshelyzetével kapcsolatos szocializációs sajátosságok,

• szabadidős, kulturális lehetőségek.

A Kapocs típusú szervezetekben a szolgáltatásjellegű tevékenységcsoportok az érintett fiatalok környezetéből bevonható szakmai szervezetek és szakemberek köréből intenzív és funkcionális szakmai kapcsolatokat igényelnek. A szolgáltatásjellegű tevékenységek legfontosabb eszközeként a vonatkozó információknak mindig konkrétnak, frissnek, érthetőnek és lehetőleg személyesnek kell lenniük. Érdemes az információkat az egyes kérdéscsoportokon belül úgy strukturálni, hogy külön kapjanak figyelmet a megfelelő adatok (szervezetek, szakemberek neve, elérhetősége, szolgáltatásai), külön a vonatkozó (jog)szabályok és külön az ügyek intézésével kapcsolatos eljárások. A szolgáltatásjellegű tevékenységcsoportoknak úgy kell a szervezet feladatrendszerében megjelenniük, hogy azok önmagukban ne helyettesítsék, hanem kiegészítsék, megerősítsék az önkéntesek segítő munkáját - érdemi, választható lehetőséget jelentsenek a problémákkal viaskodó fiatalok számára.

3. Összetett feladatok, koncentrált programok szintje

Azokban a hangsúlyos kérdéscsoportokban, amelyek valamilyen szempontból fokozottabban terhelik a felnőtté válást, vagy kevésbé hordoznak elégséges megoldási lehetőséget, összetett feladatcsoportokat, projekteket ajánlott kidolgozni és indítani. Ezek minden esetben a szervezet által elért és segítséget váró fiatalok legfontosabb problémái szerint kaphatnak fokozottabb figyelmet. Ilyen programok nem egyszerűen összetett feladatok, hanem kezdeményező szerepben a fiatalok környezetében megteremthető szakmai kapcsolatok és optimális válaszok integrálását jelentik, továbbá az adott problémák alternatívájának felmutatását kell szolgálniuk. A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálatban például jelenleg ilyen programok: az elsősorban a téli időszakra kialakított Sürgősségi Életvédelmi Program, vagy az inkább a nyári szünidőre összpontosító Nyári Munka és Információs Szolgálat.

4. Támogató feladatok és tevékenységek szintje (Supporting)

Ennek a tevékenységszintnek közvetlenül nem tárgya a konkrét, a direkt segítés, ugyanakkor a szervezet fogadókészségét, megnyilvánulásait komolyan befolyásolhatja, hiszen minden eleme a szervezet és önkéntesei kiegyensúlyozott és hatékony működését szolgálja. A támogató feladatok és tevékenységek fő célja, hogy a szervezetet támogató (proszociális) légkör jellemezze, és a szervezet működése, a találkozások a benne közreműködő önkéntesek és munkatársak számára igazi együttes élmény legyen. Támogató feladatok közé tartoznak egyrészt az alternatívát és önkifejezést szolgáló tevékenységek, másrészt az önkéntesek képzése, felkészítése, fejlesztése.

Alternatívát és önkifejezést szolgáló tevékenységek tulajdonképpen sok feltételtől és körülménytől függnek, a Kapocs típusú szervezet működésének ugyanis sajátos szocio-kulturális jellege van. A fiatalokat körülvevő tágabb társas világ közvetítése és újrateremtése, ugyanakkor az alternatívát és önkifejezést szolgáló tevékenységek is - a szervezet alapcéljai szerint - a szocializációs funkciót szolgálják. Mindez azt is jelenti, hogy ezek a tevékenységek a szervezetet felkereső fiatalok kulturális szokásaira és önkifejezési gyakorlatára, illetőleg kezdeményezéseire támaszkodnak (és elsősorban azokat próbálják kiterjeszteni, tanulási tereppé szélesíteni). Ezt a tevékenységcsoportot erőteljesen befolyásolhatja, hogy milyenek az aktuális látogatói, és a szervezetet milyen tényleges kulturális környezet, és konkrét kulturális és szabadidős lehetőségek veszik körül.

Ebben az értelemben talán szerencsésebb a Kapocs típusú szervezetet szabadidős vagy közművelődési intézményben létrehozni és működtetni. A szabadidős vagy közművelődési intézményben – noha a szabályai olykor nehezebb alkalmazkodási feladatok jelentenek az ilyen problémákkal viaskodó fiatalok számára – a Kapocs szisztémájú szervezetet segítségért felkereső fiatalokat sajátos fedettség védheti: nem kell sokak számára elárulni, hogy mi nyomasztja őket, hogy igazán mi vezette a segítő szervezethez. Nyugodtan mondhatja: a programokért, a keresett társaságért, szabadidős lehetőségekért és, természetesen, a szervezet kínálta alternatív tevékenységért kereste fel a szervezetet.

Alternatív tevékenységeknek folyamatosan jellemeznie kell a szervezetet, mintegy hirdetve, hogy ott mi minden jót lehet csinálni. Olyan tevékenységeket kellene preferálni, amelyek nem korlátozzák, hanem inkább elősegítik a találkozást, fejlesztik a fiatalok kapcsolatait, érvényesülhetnek benne a fiatalok minden kulturális megnyilvánulása (lehetőleg ne foglaljon állást a fiatalok különféle irányzatai között). Szerencsés az is, ha hozzájárul a résztvevők készségeinek vagy ismereteinek a fejlesztéséhez. Alternatív tevékenységek - leegyszerűsítve - értelmes, a fiatalok által választott és kezdeményezett szabadidős tevékenységek, ahol a korosztályi veszélyek minimálisak. Ezek helye a Kapocs típusú szervezetben a személyes találkozások gyakorlására szolgáló terekben a legjobb.

Az önkifejezést szolgáló tevékenységeket egyértelműen az önkéntesek révén indított kezdeményezésekből kell kialakítani. Ebben az együttes élmény erősítése mellett a benne részt vevők (például kommunikációs) készségeit szükséges fejleszteni. Amíg az alternatív tevékenységek nyitottak, a szervezet látogatói számára szabadon választhatók, addig az önkifejezést jelentő tevékenységek igazán a szervezet önkénteseinek a kezdeményezéseire irányulnak, és a szervezet számára sajátos, a fiatalok által vonzó arculatot kölcsönözhetnek. Az önkéntesek ilyen módon emelhetik a társaik közötti presztízsüket, erősíthetik a szervezethez tartozás érzését, és saját önképzésüket, továbblépésüket szolgálják.

Az önkéntesek képzése, felkészítése, fejlesztése - olyan összetett tevékenység-együttes, amely a szervezetet felkereső fiatalok bekapcsolódásának első perceiben elkezdődik és jelenlétük, segítő feladatvállalásuk teljes ideje alatt zajlik. A fejlesztő és felkészítő feladatokkal általánosan az a cél, hogy a fiatalok érkezésekor érzékelt - és a felnőtté válással természetes módon együtt járó - bizonytalanságot, egyensúlyvesztést felszámoljuk, és visszaadjuk a személyiségük relatív stabilitását, továbbá hogy feltámasszuk, illetve megőrizzük és megerősítsük bennük a segítő késztetést, hogy kooperatív, az emberi viszonyok között eligazodásra képes, célkitűző, pozitív problémamegoldó, felelősséget vállaló, kellően informált felnőtté válhassanak. Mindezt személyre szabott informális és formális képzések, egyéni életutakat kísérő, segítő, fejlesztő feladatok, segítő tevékenységek szervezése, segítő szerepvállalás erősítése, az egyéni segítés során jelentkező konkrét problémák együttes feldolgozása egyaránt szolgálják.

II. A Kapocs mintájú szervezet működésének sajátosságai

1.

A Kapocs mintájú szervezet érdemi működése szempontjából kulcskérdés, hogy a szervezetet segítségért felkereső, vagy segíteni szándékozó, önkéntessé váló fiatalok bekapcsolódása hogyan alakul. Rövidebb, vagy esetleg hosszabb időre, miként sikerül párhuzamossá tenni a Kapocs és önkéntesei érdekeit, segítő tevékenységét, miként sikerül a célközönség körében azonosíthatóvá tenni a - éppen az önkéntesek által folyamatosan csiszolódó - Kapocs normákat. A bekapcsolódás folyamata mindenkinél egyénileg és a lehető legkülönbözőbb módon alakulhat, nincs egyféle, a Kapocs szervezetére érvényes általánosítható út, legfeljebb szempontok, talán tájékozódási pontok, amelyek segítségével fogadni, követni, elkísérni, és szükség szerint erősíteni tudjuk „útitársainkat”.

A szervezet sajátos működése alapján (alacsony küszöbű elérési tevékenység) - amelynek erőterében, segítő munkatársi szerepben, érintett és érdekelt fiatalok társaikat segítő tevékenysége van - elsőként a találkozás, a bekapcsolódás, az önkéntessé válás folyamata az, amelyen múlnak igazán a dolgok, vagyis a szervezet hatékonyságának egyik meghatározó eleme éppen ez.

A találkozás, a bekapcsolódás és az önkéntessé válás folyamatát persze önmagában is nehéz vizsgálni. Hiszen ez a folyamat sok feltételtől függ, amely ugyanakkor meglehetősen személyfüggő, és a kezdetek idején a nagyobbik része avatatlan szem számára igazán nem is nagyon látható. Legfeljebb csak utólag ébredhet az ember, mi történt, mi mindent csinált jól, vagy tévesztett el. Az önkéntessé válás a szervezet folyamatos változásának - ha úgy tetszik -, fejlődésének is a függvénye, vagyis lényegében attól is függ, hogy a felnőtté váló, nem kevés problémával viaskodó fiatalok társas mezőjén a Kapocs aktuálisan milyen találkozási lehetőségeket kínál, és milyen probléma-megoldási lehetőségek felsorakoztatásával, milyen tényleges segítő szerepet képes betölteni. Tudom, mindez olyannak látszik, mintha önmagával próbálnék magyarázni egy konkrét helyzetet (Münchausen báró effektus )2, de mégsem egészen erről van szó. Ez a két szinte „légies” tényező - a Kapocs önkéntes segítőinek személyes érintettsége és a Kapocs szervezetének naponta megpróbált segítő funkciója - egymást erősítő faktorként szerepelhetnek, és szerencsés (?) helyzetben - mint a fizikában az interferencia jelensége - sokszorosára növelhetik a szervezet képességeit (hatásosságát). Ha az önkéntessé (segítővé) válást egy folyamatnak, egy útnak értelmezzük, akkor ezen az úton az egyéni és csoportos segítő tevékenységek, mint proszociális hatások összeadódhatnak - egyáltalán nem függetlenül az érkező fiatalok érintettségétől - és hosszabb-rövidebb időre sajátos és igen eredményes segítő karaktert kölcsönözhetnek a résztvevő fiataloknak, és rajtuk keresztül a szervezetnek. De ne feledjük, a segítő tevékenységek sohasem függetlenek a feladatot végzők érintettségétől, személyes törekvéseitől, aktuális problémáitól. Már emiatt sem lehetnek „bombabiztosak” a szolgáltatásjellegű segítő tevékenységek, amelyek tulajdonképpen a Kapocs önkénteseinek körében bizonyos, konkrétabban meghatározható korosztályi problémák makacs jelenlétéről, elhúzódó megoldatlanságáról tudósítanak.

2.

A szervezet érdemi működése szempontjából nem mindegy, hogy a Kapocs önkéntesei milyen segítő norma hordozóivá válnak. Úgy is lehetne fogalmazni, ez a norma a Kapocs „aranyfedezete”, ennek a normának a látható jelei egyértelműen utalnak önkénteseink nyilvánosan nem látható segítő tevékenységére. De ez a norma – a Kapocs kínálta megerősítés következtében – könnyebben eredményezhet konkrét segítő tevékenységet, a különféle problémák idején, azokban a kockázat-teli ifjúsági közegekben, ahová felnőtt és szakember egyáltalán nem jut el. Ennek a normának a „felhívására” jönnek, jöhetnek aztán el a szervezetbe önkéntesnek újabb, a társaik segítésére vállalkozó fiatalok, és ez a norma kínál támpontot a kapocsossá válni akarók fiatalok (első) segítő gesztusához.

A segítő norma kialakulását - szerintünk - nem lehet, csak úgy, „elrendelni”. A Kapocs ebben a vonatkozásban alapvetően nyitott szervezet, ha úgy tetszik, az érintettek számára fogadókész, kényszerektől mentes, vagyis és teljesen szabad. Segíteni a Kapocsban, kapocsosként lényegében csak önként, szabad elhatározásból lehet.

A klasszikus, irányításos szervezeti működés (amely lényegében utasításokból, írásban rögzített feladatkörökből, következetes ellenőrzésekből, strukturált feladatokból áll) egyszerűen alkalmatlan az önkéntesekkel együtt végzett segítő tevékenységekhez - a Kapocs kifelé inkább egy kicsit mindig szervezetlennek látszik. A Kapocs szervezete valójában folyamatosan egy végleges kialakítás előtti (átmeneti) intézmény-állapotot mutat, amelyben a hagyományos értelemben vett intézményesített szervezeti működés (szereposztás, szervezés, ellenőrzés) helyett inkább a fokozottabb társas figyelem a jellemző, és a kölcsönösségre és viszonosságra irányuló (felelősségérzetet indukáló) kooperáció dominál. A Kapocs típusú szervezet - leginkább az elérési szinten végzett - tevékenységében tehát az utasításos feladatvégzés helyett a kezdeményezés, a személyes kapcsolódás és részvétel erősítése, a vállalásos segítő tevékenységek támogatása a szisztéma. Mindez azt is jelenti, hogy a szervezet segítő tevékenységét mindig ahhoz kell igazítani, hogy az önkéntesek valóban önkéntesen végzett segítő tevékenységének a hátterében, minden esetben, személyes érintettség húzódik meg. A Kapocs működtetésében, irányításában arra is figyelni kell, hogy a sikeres segítő tevékenység sajátos utánzásos, modellkövető magatartást válthat ki, amely mint funkcionáló „Kapocs norma”, bevilágítja, és szükség szerint egymás iránti felelősségvállalásra aktivizálhatja a Kapocs önkénteseinek társas környezetét. Ilyen módon nem csupán közvetlenül érhetünk el szakemberek és segítő intézmények által megközelíthetetlen fiatalokat, hanem a „Kapocs norma” révén áttételesen is kiterjeszthetjük a találkozási, kapcsolódási lehetőségeket a bajok között élő fiatalok újabb csoportjaira is.

3.

A Kapocs önkénteseinek bekapcsolódásával, tevékenységük sajátos dinamizmusának leírásával a szervezet hatékonyságának minden lehetséges szempontját még nem ragadhatjuk meg. Különösképpen azért, mert a szervezet és önkéntesei a segítő tevékenységek során a felnőtté váló fiatalok konkrét és nagyon is emberi problémáival találkoznak, amelynek bonyolultabb válaszai, eredményes megoldásai leginkább a szervezeten kívül vannak (ha vannak). Ez semmiképpen sem egyszerű kérdéskör, hiszen a Kapocsnak a meglevő intézményes segítő szervezetek között kell a sajátosságának megfelelő konkrét helyét megtalálnia. A Kapocs annak ellenére, hogy a szocializációs akadályok felszámolásában alapvetően érdekelt, nem tarthatja magát a korosztályi problémákra adható válaszok letéteményesének, a Kapocs önkéntesei pedig a lehető legjobb esetben sem tudhatnak egy jottányival többet, mint amit egy motivált, laikus segítő egyáltalán tudhat. Mindebből az is következik, hogy a Kapocsnak jól leírható, biztonságosan elfoglalt és a segítő intézmények által elfogadott, intézményes szerepre van szüksége, amely révén a segítő kapcsolatok jól szervezhetők és kellően funkcionálisak lehetnek, amely révén biztonságosabb jelző és segítő/támogató rendszer veheti körül a nagyobb szocializációs kockázatok között felnövő fiatalokat. A Kapocs hatékonysága, vele együtt valakinek a konkrét megsegítése múlik azon, hogy miként dolgoznak össze a Kapocs önkéntesekkel a szakmai szervezetek, mennyire fogadják őket egy valóságos, az érintetteket velük, szakintézményekkel összekötő segítő szintnek, kapocsnak.

A Kapocsnak nem csupán megkülönböztetett érzékenységgel kell a kapcsolatokat szerveznie a bajok közelében élő fiatalokkal, hanem a szervezeten belül az önkéntesek hatásos segítő szerepéhez a lehető legjobb szakmai válaszokat kell garantálniuk. A Kapocs mindezek miatt tulajdonképpen nem is állapodhat meg a segítő szakma egyik (ágazati) rendszerén belül sem, hiszen, szükség szerint, ott kell lennie a kábítószer-probléma visszaszorítását vállaló szakmai intézmények körében, ott kell lennie a különféle devianciák elkerülésével, megelőzésével foglalkozó szervezetek között, de ott kell lennie a rövid távú munka, a pályakeresés/választás intézményes világában is. A súlyosabb válsághelyzet megelőzésének a (alternatív gyermekvédelmi) rendszerében is a Kapocsra típusú szervezetre és önkénteseire - sokszor bizonyították már - megnyugtatóan lehet számítani. De az oktatás és szakképzés, a bűnmegelőzés, a tehetséggondozás, a szociális nehézségek kezelése, a mentálhigiéné, a szabadidő sport stb. a Kapocs elérési tevékenysége révén mind-mind fontos segítséget közvetítendő szakmai szegmens lehet az elégtelen intézményes kapcsolatok miatt magukra maradt fiatalok felé.

4.

A Kapocs működését, ha úgy tetszik, a hatékonyságát alapvetően befolyásolják a szervezet konkrét és kiegyensúlyozott feltételei, a támogató környezet, illetőleg a meglevő erőforrások. Leginkább éppen a vállalható feladatok, a kínálható segítő szolgáltatások, vagy éppen az önkéntesek felkészítése múlik a szervezet egzisztenciális feszültségektől mentes általános kondícióin, és ahol a „keresztmetszet” szűk, ott egyszerűen esetlegesebbé válnak a szervezet segítő képességei.

5.

A Kapocs mintájú szervezet mindennapos tevékenységét kifejezetten jelen idejű működés jellemzi. (Különös dolog ez azért, hiszen - ahogy valamennyire a korábban fogalmazottakból is következik - a Kapocs önkéntesei hosszabb-rövidebb ideig mégiscsak „útitársak”, akik a Kapocsban a segítő feladatokra fel-felkészülnek, közben pedig folyamatosan átalakulnak, megváltoznak.) A Kapocs tevékenységének jelen idejűsége (effektivitása) gyakorlatilag azt jelenti, hogy segítő találkozáskor kifejezetten azzal szükséges foglalkozni, ami a segítséget kérő előadásában (interpretációjában) aktuálisan, ott és akkor megjelenik. Ekkor is inkább vele és a konkrét helyzetével szükséges foglalkozni, mint a kisebb-nagyobb sikerrel érzékeltetett (olykor meglehetősen terjedelmes) problémájával. Arra kell törekedni, hogy a kívánatos és az érdemi változás előkészítése érdekében a segítséget kérő fiatal minél előbb feloldódjon, feladja a védekezését, és erőt gyűjtve képessé váljon a helyzete megváltoztatása érdekében lépni, ha úgy tetszik, teljesen mást tenni, mint korábban. Mindehhez a Kapocsban leginkább megerősítést és az aktuálisan jelzett kérdésekre konkrét választ (információt, tanácsot, eljárási módszereket, a szakszerű segítséghez utakat) találhat. Leginkább azért őt jó fejnek kellene tekinteni, amit talán elsőre el sem hisz, mert annak a felfedezését a saját környezetében éppen a jelzett problémája akadályozza.

A Kapocs típusú szervezetben a jelen idejűség azt is jelenti, ha valaki bajba került, annak nem szükséges feltétlenül másokra várakoznia, hanem mielőtt tisztázhatja a saját részét. A változás elsősorban rajta múlik, önmagán, és a helyzetén azonmód el is kezdhet változtatni. Ehhez a Kapocsban leginkább erőt, megoldási utakat, és ha úgy tetszik „engedélyt” kaphat. A jelen idejűség a Kapocs révén az első önálló mozdulat lehetősége, ami - ha sikerrel megtörténik - valószerűtlenül felerősíti a segített számára az önálló problémamegoldás élményét, és valamennyire a Kapocs jelentőségét. Gyakran akkor is, ha tudja, a változás mégiscsak saját magán múlt.

III. Feltételek

A hely – ajánlott funkcionális terek

A Kapocs típusú szervezet létrejöhet önálló helyszínen, vagy valamilyen szervezetben, intézményben otthont találva. A leírt funkciók (tevékenységi szintek) és ajánlott funkcionális terek mindenféle intézményes konstrukcióban egyaránt a Kapocs típusú szervezet működésének az optimális körülményeit teremthetik meg, és alkalmazkodva a helyi viszonyokhoz, feltétlenül kialakítandók.

A Kapocs működésének kulcsa egy sokfunkciós tér, amelyben a Kapocs tevékenységének különféle szintje egyöntetűen megjeleníthetők. Noha az elérés, mint tevékenységkör közvetlenül nem feltétlenül csak ezen a helyszínen valósul meg, az elérés szervezése, kiszolgálása gyakorlatilag itt történik.

A szolgáltatásjellegű tevékenységek alapvetően az elért és a segítséget különféle módon kereső fiatalok számára jönnek/jöhetnek létre. A különféle szolgáltatásjellegű tevékenységeket a segítségért kívülről érkezők éppen úgy igénybe vehetik, mint a Kapocs munkatársai és az önkéntesek által segítettek.

Ha a Kapocs működésében a konkrét funkciókat keressük, elsőként egy FOGADÓ TÉRRE kell gondolnunk. Ez a Kapoccsal találkozás „előszobája”, ahol különösebb kötelezettség nélkül, csak úgy meg lehet jelenni, de ahonnan segítségért tovább lehet lépni. Ez tulajdonképpen találkozó hely is, ahol a fiatalok egymással és barátaikkal összefuthatnak, bonyolíthatják ügyeiket, annak rendje és módja szerint. Indulattalanító szféra még ez a tér, annak minden lehetséges kellékével.

Elkülöníthető funkció a Kapocson belül a különféle segítő szolgáltatás, amely ideálisan egy kifejezetten ilyen célra kialakított SZOLGÁLTATÓ TÉRBEN bontakozhat ki. A Kapocsnak szolgáltató szerepe folyamatosan van (például segítés hivatalos ügyek intézésekor, korrepetálás, pályaválasztás, felvételi, rövidtávú és hosszabb távra megoldást kínáló munkalehetőségek szervezése, átképzések, továbbképzések, felvilágosító feladatok, különféle krízisügyekben, az egészség megőrzésével, a kábítószerrel kapcsolatos problémákban, életvezetési problémákban, segítő információk területén stb.). A Szolgáltató térben kap helyet még (ha kialakításra kerül) a Segítő telefonszolgálat és a Forró szoba a sürgősségi problémák, a nyilvánosságra nem tartozó szűk körű megbeszélések (pl. szülők és gyerekeik konfliktusainak együttes feldolgozására. A Szolgáltató térben történik természetesen az újabb szolgáltatások előkészítése, frissen tartása is.

Ha van rá mód, külön teret lehet képezni arra, hogy a Kapocs önkéntes munkatársai folyamatosan fejleszteni, képezni tudják magukat. A FEJLESZTŐ TÉR a Kapocs egy döntő funkciójához teremt jobb feltételeket. Ebben a térben lehet ugyanis megszervezni az önkéntes munkára felkészítő, eseteket megbeszélő, a különféle képző és fejlesztő feladatokat. Ez a tér tulajdonképpen az önkéntesek számára biztonsági szféra szerepét jelenti, a Kapocshoz tartozás kifejeződésére. Olyan segítő konzultációs színtér még ez, amelyben a segítés szempontjából fontos, új kezdeményezések is indulhatnak. De a Fejlesztő térben helyet kaphatnak még a Kapocs különféle alkalmi vagy tartósabb szerepre vállalkozó csoportjainak foglalkozásai is.

 

Az IRODAI TÉR az, ahol a szervezet adminisztratív feladatait lehet végezni, ahol helyet kapnak a szervezet iratai, dokumentációi stb. Az Irodai térben lehet persze fogadni az ügyfeleket, hivatalos tárgyalásra érkezett partnereket stb.

Szükséges lehet, a Kapocs tevékenységének sajátosságai miatt, egy külön helyre, mondjuk BIZALMI TÉRRE, ahol zavartalanul lehet személyes, senki másra nem tartozó beszélgetést folytatni. Ha a Szolgáltató térhez kapcsolódik, itt lenne a különféle (például jogi, lelki, addiktológiai, életvezetési, pályaválasztási stb.) tanácsadás helye is.

Amennyiben a Kapocs tovább bontakoztathatja összetett, ugyanakkor sokrétű feladatait, akkor a Kapocs önkénteseivel, illetőleg a Kapocs segítő szolgáltatásaival találkozó fiatalok számára további KIEGÉSZÍTŐ SZOLGÁLTATÓ ÖVEZET létesítésére lehetne gondolni. Mindez gyakorlatilag a Szolgáltató térben megjelenő feladatok továbbvitelét és szakmai szempontú kiegészítését jelenti. A különféle egyidejű feladatok jól tagolt tereket igényelnek, amelyek esetenként egymásra is nyithatók. Itt:

1. egzisztenciális kérdéskörök továbbgondozására (pl. munkavállalásra felkészítő különféle tréningek, „jobklubok”, vállalkozói kezdeményezések, vagy kisebb körű, felvételire, vizsgákra felkészítő konzultációk, korrepetálások kaphatnának helyet),

2. önkifejezést, önmegvalósítást, a korosztályi problémák és veszélyek alternatív megoldásait szolgáló (például kulturális, művészeti, szabadidős) kezdeményezésekre,

3. a segítő feladatokat kiegészítő, elmélyítő szakmai szolgáltatásokra (pl. orvosi, egészségügyi, addiktológiai konzultációk stb.) nyílna újabb lehetőség.

 

A Kapocs kiterjedt tevékenységéhez további KISZOLGÁLÓ TEREKET is szükséges tervezni. A Kapocs felszereléseit, dokumentumait és a berendezések karbantartását szolgáló eszközöket elkülönített helyen kell tárolni. A Kapocs Gardrób pedig az érkezők ruhatára létesülne.

A terek kialakítása a Kapocs működésével összhangban lenne szerencsés. Mindez azt jelenti, hogy a szervezet a találkozásokra összpontosít, illetőleg a találkozásokból szervezhető segítő találkozásokból indul ki, hogy az érintettek elérése, kérdéseik és problémáik strukturálása szerint építkezzen.

A Kapocs több szintű, többféle bekapcsolódást kínál az érkezők számára. Az első szint tulajdonképpen nincsen az épületben, ez a szint a fiatalok kockázati színterein létezik, ahol az önkéntesek kivételesen fontos elérési és segítő feladatokat végeznek. A második (az intézmény szempontjából első szint) a Fogadó teret és a Szolgáltató teret jelenti, a harmadik szint a Szolgáltató tér mellett a Fejlesztő és Bizalmi teret foglalja magába, a negyedik szint funkcióit pedig a Fejlesztő és a Kiegészítő szolgáltató övezet biztosítja. Az Iroda és a Kiszolgáló terek igazán a különféle szintek erőterébe elhelyezve lennének szerencsések és optimálisak.

Ha tovább is részletezhetem, önálló helyen ilyen tagolású lehet a Kapocs:

FOGADÓ TÉR*	60-80 fő	1 klub	10x12 m2
SZOLGÁLTATÓ TÉR Forró szoba (Telefonszolgálat)	15 fő 4-6 fő 2 fő	1 kisebb klub, 1 kisebb szoba 1 kisebb szoba	6x5 m2 5x4 m2 3x4 m2
FEJLESZTŐ TÉR	30 fő	1 klub	8x6 m2
IRODAI TÉR	4 fő	2 kisebb szoba	2 db 4x4 m2
BIZALMI TÉR	4-5 fő	1 kisebb szoba	3x4 m2
KIEGÉSZÍTŐ SZOLGÁLTATÓ ÖVEZET	100-120 fő 40 fő 6 fő	3 klub 2 kisebb klub 1 szoba	3x10x12 m2 2x8x6 m2 4x4 m2
KISZOLGÁLÓ TÉR		2 szoba 1 klub	2x4x4 m2 8x6 m2
			826 m2

* A Fogadó tér, gyakorlatilag részben kötött terület, amely más szolgáltatások felé is nyitott.

Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy a különféle terek miként kapcsolódnak egymáshoz és milyen más szolgáltatás környezetében jelennek meg. A különböző terek további belső elrendezése, belső kialakítása, illetőleg benépesítése a szervezet tényleges működtetőinek dolga, amely sok helyi szemponttól, feltételtől függ.

2. Felkészültség

A Kapocs típusú elérési szervezet hétköznapi viszonyai nehéz feladat elé állíthatják a szervezet munkatársait. Egyszerre kell nekik ugyanis fogadókész, a részvételre ösztönző, eleven, kommunikatív légkört teremteniük, amelyben ugyanakkor a közreműködésükkel naponta és folyamatosan vizsgázik az a Kapocs követelmény, hogy a korosztályi problémák mindenki esetében megoldhatók. Mindezek alapján a felkészültség igénye a Kapocs szituáció mindkét meghatározó pólusára, vagyis a Kapocsban önkéntes feladatokat vállaló fiatalokra és a szervezet munkatársaira egyaránt irányul. A kapocsosoknak ugyanis olyan sajátos ismeretekkel kell rendelkezniük, amely révén megerőltetés nélkül, jól tudnak kommunikálni egymással, sőt érteni, segíteni és támogatni tudják a bajba kerülteket. A Kapocsban koncentrált felkészültségnek (konkrét adatoknak, jogi, szakmai ismereteknek, összegyűlt tapasztalatoknak, szabadidős lehetőségeknek) legfőképpen az az értelme, hogy megnövelheti az érintett fiatalok szocializációs mozgásterét, továbbá elősegítheti a részvételüket társaik segítésében.

Néhány szempont a munkatársak felkészültségéhez

A Kapocs típusú elérési szervezet kialakítása és működtetése során a lehető legtermészetesebb szervezteti viszonyokat szükséges megteremteni, amely nem mutathat komolyabb bürokratikus jellemzőket, ugyanakkor fogadó-késznek és mindenféle problémával kapcsolatban válaszkésznek kell lennie. Komoly feladat mindez a szervezet munkatársai számára, hiszen az eleven, folyamatosan változásra, minden építő megoldás beépítésére kész szervezet működtetése a munkatársak számára soha nem lankadó figyelmet igényel. A Kapocs működtetése a munkatársak számára tulajdonképpen nem csupán kellő felkészültséggel, hanem intenzív jelenléttel és biztonságos személyiséggel lehetséges. A Kapocsban ugyanis szinte minden esetben észre kell venni a feladatokat, jól kell tájékozódni az emberi viszonyok között, és jól kell alkalmazni minden elérhető megoldást. A kommunikációs, a diagnosztikus készségeknek itt jó döntési képességekkel kell párosulnia, és a Kapocs munkatársának kellően tájékozottnak kell lennie a fiatalok aktuális viszonyaiban is. Mindezek alapján azok lehetnek talán a Kapocsban jó munkatársak, akik – életkortól függetlenül - érdeklődnek a fiatalok iránt, akik értik őket, tudnak velük kommunikálni, és együtt tudnak velük működni, továbbá kellően rezonánsak, képesek a változás, az új ismeretek befogadására és önállóan tudnak dolgozni.

A Kapocs típusú szervezetben a munkatársak munkavégzésük teljes idejében, közvetlen napi kapcsolatban vannak a szervezet önkénteseivel és azokkal, akik - nem feltétlenül nyíltan - a szervezet révén keresnek segítséget. Mindehhez világos szerepviszonyokat kell tudniuk megteremteni, amely az önkéntesek felé egyfajta kollegális viszonyt mutat, a segítségért fordulók felé pedig a problémák megoldhatóságának meggyőző mintáját jeleníti meg. A Kapocs munkatársainak számolniuk kell ugyanakkor azzal is, hogy – amennyiben jól végzik a feladataikat – a szervezet látogatói számára mintává válhatnak.

A Kapocs típusú szervezetben – az előbb megfogalmazottak figyelembevételével – a humán segítés bármilyen szakmai változata birtokában lehet munkatárssá válni, különösen, ha a szervezet sajátos szakmai szempontjainak elsajátítására külön ifjúságsegítő kurzuson erősíti meg a munkára jelentkező a felkészültségét. A Kapocs munkatársainak nem csupán felkészültnek és a fiatalok közviszonyaiban tájékozottnak kell lenniük, hanem arra is képesnek kell lenniük, hogy teljes személyiségükkel a fiatalok társas viszonyaiban jelen tudjanak lenni.

Gondolatok az önkéntesek fejlesztéshez

A Kapocsnak, pontosabban a fejlesztésben szerepet vállaló szakembereknek megkülönböztetett figyelmet kell tudniuk fordítani a kortársai segítésére vállalkozó, így a szervezettel tartós kapcsolatba keveredő önkéntes fiatal „munkatársaikra”. A Kapocsban a kitüntető figyelem az ő esetükben gyakorlatilag a segítő tevékenységük szervezése mellett, konkrét, egyéni fejlesztő és felkészítő feladatokat is jelent. Ez a fejlesztő és felkészítő feladat-együttes akkor jó, ha az önkéntesek kapocsos bekapcsolódása első perceiben elkezdődik és jelenlétük, segítő feladatvállalásuk teljes ideje alatt zajlik.

A fejlesztő és felkészítő feladatokkal általánosan az a legfontosabb célunk, hogy a Kapocs önkénteseiben az érkezésükkor érzékelt - és a felnőtté válással természetes módon együtt járó - bizonytalanságot, egyensúlyvesztést felszámoljuk, és visszaadjuk a személyiségük relatív stabilitását, továbbá hogy feltámasszuk, megőrizzük és megerősítsük bennük a segítő késztetést, hogy kooperatív, az emberi viszonyok között eligazodásra képes, célkitűző, pozitív problémamegoldó, felelősséget vállaló, kellően informált felnőtté válhassanak.

A Kapocs akkor lehet a leginkább eredményes, ha az önkénteseiben, illetőleg az általuk segítettekben sikerrel támasztja fel azt a beállítottságot, hogy a mindig rosszkor felbukkanó bajok és problémák - bármekkorák is, még ha azonnal nem is láthatók át - kezelhetők, megoldhatók, és persze elkerülhetők, megelőzhetők. A Kapocs igazán akkor eredményes, ha önkéntesként vagy csupán alkalmi segítésre szívesen fordulnak hozzá a fiatalok. A Kapocs leginkább akkor lehet eredményes, ha a Kapocs révén a látogatói felfedezik, vagyis a gyakorlatban érzékelhetővé válik a számukra, hogy mennyi közük van a személyes környezetükhöz, rájönnek arra, hogy az igazi társas tapasztalat a velük egykorúak között lehetséges, kiderül számukra, hogy a legtöbb személyes támogatást a legközelebbi társaiktól kaphatják. Rájönnek talán arra is, hogy a velük egykorúaknak hasonlóak lehetnek a problémáik, akiktől a helyzetükről és a megtett (vagy elvétett) lépéseikről lehet informálódni, akiktől lehet a viselkedésüket ellesni, akiktől szerencsés esetben tanulni lehet. Rájönnek arra, hogy vannak a személyes környezetükben olyanok, akiket és akikkel választani lehet, akiktől megértést lehet kapni, vagy legalábbis visszajelzést, akikkel együtt ki lehet fejezni, amit egyedül nehéz, vagy talán nem is lehet, akik megvédhetnek és beköthetik a sebet stb.

A fejlesztő és felkészítő feladatok nem csupán az önkéntes szerepre vállalkozó fiatalokra, hanem minden a szervezethez gyakrabban forduló, a Kapocs munkatársaival, illetve önkéntesekkel tartósabb kapcsolatba keveredő fiatalra irányulnak. A fejlesztő és felkészítő feladatokat az teszi fokozottan szükségessé, hogy a felnőtté válás manapság olyan, egyedül nehezen viselhető többletterheket jelent a fiatalok számára, amelyek - minden különösebb konfliktus nélkül is - kikezdik a változásban levő fiatalok személyiségének viszonylagos stabilitását.

A fejlesztő és felkészítő feladatok kiindulópontja a Kapocshoz segítségért forduló, a Kapocsba önkéntesnek lépő fiatal első gesztusa. Az első gesztus ugyanis olyan megelőlegezett külső kép (ha úgy tetszik, norma) a Kapocsban kapható segítségről és az önkéntesek segítő szerepéről, amelyhez nem kapcsolódik semmilyen közvetlen tapasztalat. Az első gesztusban ugyanakkor gyakorlatilag benne van a Kapocshoz forduló fiatalok minden konkrét, személyes várakozása a kapható segítségről, vagy az általuk vállalható segítő szerepekről (hogy igazán mi minden foglalkoztatja őket, miben van szükségük segítségre, esetleg hogyan képzelik el saját segítő szerepvállalásukat).

3. Erőforrás és költségviszonyok a működtetés során

Pénzügyi szempontból tulajdonképpen olcsó szervezet a Kapocs. Nem jelent ugyanis komolyabb pénzmozgást, közvetlen kifizetési kötelezettséget az a tény, hogy számos fiatal megtanul megbirkózni önmaga és a társai problémáival. A találkozások, továbbá a segítő találkozások körülményeinek a megszervezése is inkább igényli a zavartalanságot és az állandóságot, mint komolyabb beruházást és kiadásokat. A viszonylagos olcsóság ugyanakkor semmiképpen nem jelenthet igénytelenséget, mindennek következetesen a Kapocs funkcióit kell szolgálniuk.

A szervezet legfontosabb erőforrásainak számítanak a személyes viszonylatok, amelyekben a szervezet működése érdekében tett különféle segítő megnyilvánulások, a fiatalok egymást támogató geszusai, és számtalan önkéntes személyes hozzájárulás zajlanak.

1. A Kapocs típusú szervezetben a legnagyobb és legfontosabb erőforrást az érintett fiatalok önkéntes szerepvállalásában, továbbá segítés szempontjából leginkább a fiatalok társas viszonyaiban találhatjuk. Ha lenne rá mód, jó lenne talán mindazt számszerűsíteni, hogy a Kapocs segítő tevékenységében mennyi konkrét kiadást vált ki az önkéntesek segítő tevékenysége. Ilyen módon az is kiderülhetne, hogy nem csupán sokak sorsát alapvetően befolyásoló, kívánatos társadalmi norma, de igen komoly költségmegtakarítás is a kellően kiszolgált és támogatott önkéntes segítés.

2. Jelentős erőforrásnak lehet értelmezni azokat a személyes vagy éppen formalizált módon létesített szakmai kapcsolatokat és naprakész segítő információkat is, amelyek révén a fiatalok felnőtté válása során jelentkező problémák mindegyikében folyamatosan válasz-kész a Kapocs. (Mindennek alapfeltétele, hogy a lehető legteljesebb mértékben együtt kell működni a fiatalok segítése érdekében az őket körülvevő összes elérhető segítő intézménnyel.)

3. Számokkal megint csak nehezen kifejezhető, de egyértelműen fontos erőforrásnak számíthatnak mindazok a szakmai módszerek és tapasztalatok, amelyek a Kapocs tevékenysége során felhalmozódtak. Ha azokkal a Kapocs munkatársai és önkéntesei jól gazdálkodnak, meggyőzőbb és a fiatalok által biztosabban választott szervezetté válik, amely révén a fiatalok sikeres felnőtté válása érdekében megbízhatóan töltheti be integráló, kiegyenlítő szerepét.

A Kapocs típusú szervezetben a segítés teljes folyamatában nincs, és szakmai szempontból nem is lehet pénzmozgás, pénzbeli ellentételezés. Az önkéntesek segítő tevékenységét az ő fejlesztésükkel összefüggésben természetesen lehet, sőt ajánlott ösztönözni, támogatni. Fontos szempont azonban, hogy a pénz semmiképpen ne jelenjen meg mérőeszközként az önkéntesek segítő tevékenysége során. Ez azt is jelentheti, hogy a szervezetből induló kezdeményezések, vállalkozási elképzelések – amennyiben pénzt kérnek és fogadnak, mindazt - kizárólag a szervezeten kívül valósíthatók meg.

A Kapocs típusú szervezet működtetése – ahogy minden más szervezetben – folyamatos kiadásokkal jár, amely gyakorlatilag a szervezet székhelyének a kialakításának, fenntartásának, az alkalmazottak bérének, a segítő szolgáltatások, képzések szakemberei a tiszteletdíjának, továbbá a működés során jelentkező különféle feladatok feltételeinek a költségeit jelenti. Mindezek a kiadások a szervezet számára folyamatosan jelentkeznek, amelynek a kiegyensúlyozott biztosítása alapvetően meghatározza a működési viszonyokat. Kizárólag pályázatok révén mindezeket a költségeket nagyon sok többletmunkával, roppant nehéz előteremteni.

Éppen ezért a kiegyensúlyozott költségviszonyok megteremtéséhez több szinten szükséges a forrásokat felkutatni és biztosítani. A költségek biztosítása persze olyan intézményes közviszonyok közepette könnyebben megoldható, ahol a Kapocs típusú szervezet támogatásában a partner szervezetek jó szereposztás mellett felismerik saját érdekeiket. A szervezet számára éppen ezért olyan erőforrás térképet szükséges elkészíteni, amely nem csupán konkrét pénzforrások lehetséges helyeit azonosítja, hanem amely a közelebbi és távolabbi szervezetek körében a felismerendő kölcsönös érdeket mutatja meg, amely feltárja az - önkormányzatoktól, önkormányzati szervezetektől - átvállalható közfeladatokat, és amely fogadni képes a különféle adományokat, támogatásokat. A pályázati lehetőségek megragadása csupán mindezek mellett garantálhatja, hogy jó feltételek mellett a szervezet funkcióinak optimális kiterjesztésére lehet összpontosítani.

IV. Mikor alakítható ki Kapocs típusú szervezet?

Mindenekelőtt akkor alakítható ki Kapocs típusú szervezet, ha annak a szükségességét helyben (és az érintett fiatalok körében) felismerik, ehhez képesek biztonságos körülményeket is kialakítani, és vannak rá felkészült vállalkozó szakemberek, akik működtetni szeretnék azt.

A Kapocs típusú szervezet kialakítása és működtetése hosszabb távon egyszerűen nem lehetséges indulatokkal megterhelt, tisztázatlan intézményes viszonyok között. A saját életében nehezen tájékozódó, alkalmazkodási többletnehézségekkel felnövekedő fiatalokkal kapcsolatban ugyanis – különösen, ha egyébként is keveset tudnak róluk, és rendszeresen gondot okoznak – könnyen válik a környezetük előítéletessé, amely csak tovább nehezíti a segítésüket, helyzetük megoldását. Pragmatikusan ez azt is jelentheti, hogy az érintett fiatalokat befogadó szervezettel szemben túl hamar jelentkezhet az illúzióvesztés, a türelmetlenség, a bizalom megvonása, és a szervezettel szemben az előítélet is gyorsan intézményesülhet. Az olyan intézményközi körülmények lehetnek tehát a leginkább ösztönzők, amelyben felismerik mindennek a folyamatnak a kockázatát. Vagyis olyan közviszonyokra törekszenek, amelyben a felnőtté váló fiatalok közeli és távolabbi környezetében a kooperáció és nem a felelősség áthárítása vagy kisajátítása a jellemző, amelyben a saját sorsuk alakításába igyekeznek bevonni az érintetteket, amelyben a fiatalok és a környezetük számára a felelősség, jó szereposztásban, együttesen vállalható.

Új szisztémájú szervezetként a meglevő intézmények közé a Kapocs belehelyezése több mint nehéz. Megjelenése ugyanis szinte minden esetben felboríthatja az érdekviszonyokat, de könnyen értelmezhető a meglevő intézmények kritikájaként is, vagyis azonmód kiválthatja a szakemberek és az intézmények ellenállását. Különben is nehezen fogadnak manapság be a meglevő intézmények maguk közé hozzájuk képest eltérő szemléletű organizációt. És a Kapocs nagyon sokféle szempontból látványosan eltér az ismert praxistól. Talán mindezek miatt szerencsés lenne, és sok konfliktust előzhetne meg, ha a Kapocs szisztémájú szervezet bevezetése érdekében külön program jöhetne létre. Ebben a programban (még a bevezetést megelőzően) azonosítani lehetne azokat a szocializációs szükségleteket, amely révén megnyerhető, újraszervezhető és együttműködésre késztethető a fiatalokat segítő közelebbi és távolabbi környezet - és amely feltehetően az elérési típusú szakmai megközelítést sürgeti. Olyan (például egy helyi vizsgálatot követő) átfogó képre lenne szükség, amely kellő konkrétsággal mutatja meg, miként alakul a helyben élő fiatalok felnőtté válása, milyen valóságos környezet, milyen tényleges segítő lehetőségek veszik őket körül, hogyan látják a helyzetüket és jövőjüket ők maguk, és különböző életkorokban milyen valóságos akadállyal találkozhatnak.

Nem is lehet minden helyen és körülmények között Kapocs típusú szervezetet létrehozni. A bajba került fiatalok és az intézményes segítség közötti valószerűtlen távolság ténye ugyanis önmagában még nem elegendő egy Kapocs típusú szervezet kialakítására. Annak a konkrét feladatokra lebontható felismerésére is szükség van, hogy az érintett fiatalok együttműködése, támogatása, részvétele az alapfeltétele a felnőtté válás során jelentkező akadályok felszámolásának, illetőleg a megelőzésének. Nehéz persze egy konfliktust követően visszaadni a bizalmat a fiataloknak, és nehéz elfogadni azt, hogy a leginkább éppen ők érdekeltek abban, hogy a helyzetük a javukra megváltozzon, és jól alakuljon. Akkor lehet komolyan arra gondolni, hogy valahol Kapocs típusú szervezet jöjjön létre, ha egy viszonylagosan állandó támogató környezetet – proszociális légkört - lehet az ott élő fiatalok köré teremteni. Jó lenne, ha ebben a környezetben a fiatalok biztonságban érezhetnék a magukat, ahol a megnyilvánulásaikat – és társaik érdekében tett segítő megnyilvánulásaikat - bizalommal fogadnák, sőt változásukban, fejlődésükben hitelesen megerősítenék őket. A Kapocs ugyanis felelősséget (újra) vállalni kész önkéntes fiatalokkal mutathat fel eredményes alacsony küszöbű segítő tevékenységrendszert. És a Kapocs önkéntesét nem csupán önmaga, a szervezetben vállalt feladata, hanem a személyes környezete teszi igazán segítővé.

A Kapocs tevékenységében leginkább a közvetlen segítő kapcsolat a legfontosabb, amelyben szakmai szempontból nem dominálhat semelyik ágazat sem; a Kapocs tevékenységét az elérés kínálta konkrét segítő feladatok mellett leginkább a különféle veszélyek minimalizálása, az ártalmak visszaszorítása, és mindenféle korosztályi problémák megelőzése jellemzi. A Kapocs a létrejöttével a segítségre szoruló fiatalok számára egy új típusú együttműködést ajánlhat. A Kapocs nem csupán egyszerűen elirányítja a fiatalokat az intézményes segítő szervezetek felé, hanem előkészíti, közvetíti, és sajátos eszközeivel kiegészíti és megtámogatja a szakszerű segítséget a másként nem elérhető, ugyanakkor magas kockázatok között élő fiatalok körében. Mindehhez a szakmai szervezeteknek és szakembereknek alaposan kell ismerniük, és feltétlenül partnernek kell tekinteniük a Kapocsot, a Kapocs önkénteseit, például azzal is, hogy - a szervezet sajátosságainak a figyelembe vételével - a munkatársakat és az önkénteseket folyamatosan ellátják az azonnali segítéshez szükséges alapvető ismeretekkel. A Kapocs ilyen módon eredményes partnere lehet a különféle szakmai szervezeteknek, hiszen folyamatosan konkrét jelzéseket közvetíthet a fiatalok aktuális helyzetéről, továbbá a szocializáció zavarairól.

Ahol a Kapocs típusú szervezet kialakítása és működtetése legfeljebb az érintett fiatalok és néhány megszállott szakember ügye marad, ott a Kapocs – a célközönsége és a tevékenységének sajátosságai miatt - könnyen kaphat stigmát, könnyen szigetelődhet el, kerülhet szembe mindazokkal, akik támogató partnerei is lehetnének. Aligha lehetséges azonban horizontális szakmai szervezeti viszonyok között a felnőtté váló fiatalokkal kapcsolatos intézményes, pontosabban az intézményközi érdekek felismertetése, majd azoknak az érdekeknek a felmutatása, amely az elérési típusú szervezetek létrehozásának a helyi szükségletét azonosítja. Mindehhez legalább egy döntési szinttel magasabb közfigyelemre és folyamatos támogatásra van szükség, amely eredményesen képes egyengetni, és esetenként feloldani a Kapocs összetett szocializáló tevékenységével szükségképpen együtt járó helyi konfliktusokat.

V. A minőséghez

A Kapocs típusú szervezet egy sajátos öntanuló, önfejlesztő segítő rendszerként jön létre és tevékenykedik, amelyben a működés elsődleges garanciája – ha úgy tetszik – mérési lehetősége, a szervezetet látogató fiatalok találkozásainak színvonala. Úgy lehetne mindezt elképzelni, mint egy eleven, nyílt kommunikációs teret, amelyben a fiatalok szabadon „bonyolítják” a kapcsolataikat, egymással foglalkoznak. Az állandóság, a zavartalanság lehetősége azonban a Kapocs típusú szervezetben nem jár együtt a fiatalok teljes elszigeteltségével. Vagyis minden ártalom és valóságos veszély valamilyen formában felszínre kerülhet. Mindezzel összefüggésben úgy kell a találkozások körülményeit megszervezni, vagyis a (az alacsony) küszöböt az érintettekkel meghatározni, hogy a színvonala folyamatosan garantálható legyen. Az a szabály jó, amely érthető és az érintettek között vállalható. (Például a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálatban alkohol és kábítószer fogyasztás, vagy fizikailag rendezett konfliktus nem lehetséges.) Mindehhez azt tudni kell, hogy a kommunikációs térből kiszorított (elutasított) tevékenységek, megnyilvánulások attól még az érintettek napi gyakorlatában megmaradhatnak, legfeljebb nem láthatók.

A találkozások minősége a látogatók által a találkozásokban megélt megkülönböztetett figyelemmel is mérhető. Rég óta vágyott állapotot élnek, élhetnek meg ilyenkor a fiatalok, amelyben feloldódhatnak, kiteljesedhetnek, a szervezet referencia-csoporttá válik számukra. Alkalmi vagy tudatos segítő találkozások a szervezet helyszínén vagy azon kívül csak a jó kapcsolatok révén jöhetnek létre. Leginkább olyan feloldott légkörű személyközi viszo-nyokban alakulhat ki sikeres segítő találkozás, amely minden rezdülésében képes elkerülni egymás minősítését, amely ugyanakkor a segítés, a megoldás lehetőségét előlegezi meg.

A segítő találkozások színvonala alapvetően még két fontos mozzanaton is múlik. Egyrészt azon, hogy a szervezet, illetve a segítő miként képes a helyzet megoldhatóságát megelőlegezni. Hiszen ha valaki nem látja, hogy a problémájával érdemes foglalkozni, akkor a találkozásból érdemi segítség nem születhet. A segítő találkozások másik kulcsa még ennél is személyesebb mozzanat, mégpedig hogy a segítéshez milyen bizalom-teli légkört sikerül kialakítani. A bizalomhoz azt feltétlenül kell éreznie a segítséget kérőnek, hogy a segítő kapcsolatból mások számára semmi nem tudható meg, és abban is bíznia kell, hogy más, a személyes kapcsolatot bármiféleképpen befolyásoló következménye nem lesz.

Az önkéntesség a Kapocs típusú szervezetben egyáltalán nem tét nélküli, annak minden mozzanatához a szerepét kereső fiatalnak alapvetően köze van. Az önkéntesség a Kapocsban sajátos, egyenrangú munkatársi szerep, amely akkor kínál hatékony és elegendő idejű segítő kapcsolatokat, ha az önkéntes által végzett tevékenység ellentétele (vagyis a fejlesztés, a képzés) teljes egészében a segítő szerepre vállalkozó fiatal érintettségéről szól. Jól jelzi például az önkéntes fiatalok jelenlétét és részvételét mindaz, ahogy birtokba veszik a szervezet irodai tereit, ahogy képviselik mások előtt a Kapocsot, illetőleg egymás segítő tevékenységét.

Sok múlik a Kapocs típusú szervezet napi tevékenységének a követhetőségén és a tervezhetőségén, ha úgy tetszik a strukturált működésén. Ebből a szempontból kifejezetten meghatározó, milyen adminisztráció kerül kialakításra, különösképpen azért, mert a célközönség (segítők és segítettek), a szervezet személyes légköre mindezt erőteljesen behatárolja. Sok segítő tevékenység dokumentálása kifejezetten nehéz feladat, hiszen azok a szervezet székhelyétől távol történnek, sok bennük az esetlegesség. A jelen gyakorlat szerint a segítő tevékenységeket a segítő feladatokra vállalkozó fiatalokkal kétféle formában igyekszünk rögzíteni: egyrész úgynevezett eseménylap segítségével, és a különféle segítő tevékenységcsoporthoz rendelt eseménynaplókkal (például az ifjúságvédők naplója, vagy a telefonon segítséget kérőkkel történt beszélgetés naplója). Az adminisztráció másik vonulata a segítő feladatokra vállalkozó fiatalok fejlesztésével kapcsolatos dokumentációs tevékenység. A szervezet munkatársainak a tevékenységét természetesen a munkavégzés színvonalát szolgáló további munknaplók, munkatervek és tevékenységértékelések egészíthetik ki.

A Kapocs típusú szervezet hétköznapi segítő tevékenységének a hatékonyságát jelentősen befolyásolják a rendszeresen szervezett vagy éppen spontán lefolytatott esetmegbeszélések. Mindennek a résztvevői a szervezet segítői, és amelynek a tartalma minden esetben a napi segítő gyakorlattal kapcsolatos. Tekintettel arra, hogy ezek a segítő viszonylatok a szervezeten belülre is vonatkozhatnak, amelyben a bizalom az együttműködés alapja, az esetmegbeszéléseken úgy kell helyzeteket átbeszélni, hogy azok semmiképpen ne legyenek felismerhetők. Akkor hordozhatnak ezek az esetmegbeszélések az önkéntesek körében tisztább megközelítést és pontosabb választ, ha a résztvevők nem az előzményekre (például nem arra, hogy kit kellene elmarasztani a kialakult helyzetért), hanem a vizsgált konkrét helyzetre tudnak összpontosítani és a leginkább a lehetséges megoldásokat próbálják végiggondolni. A különféle esetmegbeszélések a Kapocs típusú szervezetben az önkéntesek felkészítésének és fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze.

A jó színvonalú segítő tevékenységhez – összhangban a szervezet környezetében megjelenő szocializációs nehézségekkel – folyamatosan különféle formális és nem formális belső képzéseket, felkészítéseket szükséges kapcsolni. Mindezeknek egyaránt javítani kell a szervezetben segítő feladatokat vállalók válaszkészségét és biztonságérzetét. (A Kapocsban jelenleg például mindenkinek belső elsősegély-képzésen kell részt venni, a szervezet közelében felerősödő ilyen tartalmú kockázatok csökkentése érdekében.)

A szervezet működtetésének kulcsszereplői azok a munkatársak, akiknek a tevékenységét különféle belső képzésekkel, illetőleg rendszeres szupervízióval szükséges erősíteni. Olyan további rekreációs lehetőségeket kell még feltárni és bekapcsolni, hogy a munkavégzés során a magas terhelést jó színvonalon tudják fogadni.

A Kapocs típusú szervezet segítő tevékenységét talán a leginkább az befolyásolja, hogy milyen módon képes a szerepvállalását, a különféle segítő feladatait a felnőtté váló fiatalok aktuális akadályaihoz, problémáihoz igazítani. Ebből a szempontból „könnyen elviheti” a saját praxisa, a hétköznapi tevékenységében rejlő ismétlődések és állandóságok. Éppen ezért a Kapocs típusú szervezet működése számára meghatározó következményeket (új tartalmi hangsúlyokat, elhagyni való tevékenységeket, újabb bevonható célcsoportot stb.) hozhat, ha legalább öt évente a célközönsége körében átfogó problémafeltáró vizsgálatot kezdeményez. Feltehetően az ilyen vizsgálat a fiatalok segítő környezete számára sem haszon nélküli, ami miatt talán ezeknek a vizsgálatoknak a kezdeményezésébe más partnereket is be lehet vonni.

MELLÉKLETEK

A. Fogalmak

Alacsony küszöb

Amikor a segítő és segített kapcsolat megteremtéséhez különösebb feltételeket nem szabunk. Elsősorban a találkozásra, a találkozás során megjelenő védekező diszpozíció feloldására, a találkozásban lehetővé váló bizalomra és együttműködésre, a kívánatos változás előkészítésére összpontosítunk. A találkozások során a megjelenő problémák megoldását az expozíció szintjén természetesen igyekszünk segíteni, azonban az ilyen irányú segítő szerep, jellege szerint, inkább ártalom és kockázatcsökkentő, és pozitív problémaorientált (vagyis a problémák megoldhatóságát demonstrálja).

A magas küszöbű segítés, teljes és feltétel nélküli együttműködést jelent segítő és segített között (például az orvos és a beteg viszony), amelyben a felek a segítés (terápia) érdekében egymással kapcsolatban teljes bizalmat tanúsítanak.

Ártalomcsökkentés (kockázat minimalizálás, veszélyek mérséklése)

A fogalom a segítő szakma újabb keletű módszereinek összefoglaló kifejezése, amelynek alkalmazásakor egy távolabbi, átfogóbb terápiás cél érdekében – a segítő kapcsolat megteremtése, fenntartása és a sikeres terápia előkészítése érdekében - átmenetileg lemondanak olyan konkrét beavatkozásról, amely gyógyulást, a probléma teljes körű megszűnését eredményezné. A segítő kapcsolat során, ilyen esetben, különféle eszközök alkalmazásával elsősorban az ártalmak mérséklésére, a veszélyek és a kockázatok minimalizálására, illetőleg az érintettek részvételének megerősítésére összpontosítanak.

3. Társas szemlélet

A Kapocs szisztémájú szervezetekben a teremtett találkozást mindenekelőtt úgy fogjuk fel, hogy a résztvevő fiatalok személyükben sohasem jönnek egyedül. Érkezésükkor (legalább virtuálisan) elkíséri őket mindenki, akik körülöttük van, és elkíséri őket csak rájuk jellemző társas viszonyaik története, a jelenben meglevő valóságos kapcsolataik elevenen élő élményei, de velük van álmaik és képzeletük minden szereplője is.

A társas felfogás – mindebből a szempontból – számunkra alapvetően azt jelenti, hogy segítés esetén az előállt probléma az érkező fiatal társas viszonyaiban megjelenő zavar terméke, amelyből nem kivonni kell őt, hanem ott, az érintett személyes környezetében szükséges segíteni, ha úgy tetszik segíteni rendet teremteni. A Kapocs szisztémájú szervezetek ilyen módon a megteremtett találkozási lehetőségekben az érintettek számára – akár pótlásként - nem közösséget törekszenek létrehozni, hanem inkább közösségi (proszociális) légkört alakítanak ki. Ilyen módon a meglevő, személyes viszonyaikban igyekeznek megerősíteni őket, leginkább azok valóságossá, kölcsönössé, elfogadhatóbbá tételével.

A társas szemléletű segítő tevékenység lényegét a szakirodalom3 viszonyt alakító másodjelentésként definiálja. Egy adott reakció nem csupán az adott helyzetben levők viszonyát módosíthatja, hanem másodlagosan kihat a résztvevők további kapcsolataira. Mindez tulajdonképpen ahhoz a helyzethez hasonlatos, mint amikor reggel iskolába vagy munkába indulva, rajtunk kívüli ok miatt elkésünk, ami miatt megszidnak bennünket. Talán az egész napunk el van ezzel rontva, ez az esemény ugyanis teljesen rátelepszik a hangulatunkra, a gondolatainkra, befolyásolja a kommunikációnkat, sőt alapvetően kihat a cselekedeteinkre.

A segítő találkozás során ennek a fontos emberi mozzanatnak a tudatos (és fordított) alkalmazása történik. Arra próbálunk törekedni, hogy egy fiatalember a problémái megoldását önmaga révén elért cselekedetként, pozitív sajátélményként élje át. Ha egy fiatalember a saját (kulcs)problémájában sikeresen cselekszik és eredményes változást ér el, akkor ez a tény meghatározó módon kihat a többi (képzeleti és valóságos) megnyilvánulására és személyes környezetére, ugyanakkor átértékelhetővé, és talán könnyebben megoldhatóvá teheti a többi problémáit.

Elégtelen intézményes kapcsolatok között élő fiatalok

Olyan fiatalok, akiket az jellemzi, hogy az intézményes kapcsolataik (családdal, iskolával) az elviselhetőség határáig beszűkültek és szakadnak, vagy éppen intézményes kapcsolatok nélkül élnek.

Önkéntesség

A Kapocs mintájú szervezet kulcsfogalma, amely, mint gyakorlati segítő módszer, arra szolgál, hogy átfordítsa, képessé tegye az érintett fiatalokat saját problémáik megoldására, társaik segítésére. Az önkéntes szerepvállalás sajátos cserefolyamat, amely ugyanakkor egyfajta szociális tanulási terep, amelyet alapvetően meghatároz, hogy a szervezethez mivel fordult a fiatal, és milyen szociális tapasztalatok és motivációk jellemzik. Elemei: szituatív segítés, segítés valakinek a kedvéért, ellenszolgáltatásért segítés, konkrét feladat végzésére irányuló segítés, szabad időben vállalt segítés, meghatározott szerepben vállalt segítés. A Kapocs mintájú szervezetben az önkéntesek, szerepük szerint, minden fejlesztő szempont mellett, a szervezet laikus segítő munkatársai.

Elérés

Az elérés annak a minden mással nem helyettesíthető segítő tevékenységnek az összefoglaló kifejezése, amely révén a veszélybe, bajba kerülteket – akik közelében nincs szakszerű segítség – olyan valaki találja meg, éri el, aki ott és akkor az életét megmentheti, a helyzetét megkönnyítheti, aki megszervezheti a szakszerű segítséget. Az elérési típusú segítő tevékenységnek éppen ez a jelentősége, hogy olyan élethelyzetben, viszonyok között van szükség rá, ahol a kényszer, a fokozott veszély dominál. Arra, hogy mikor, milyen körülmények között van szükség elérési típusú segítő tevékenységre, előzetesen nem lehet tervezni (annak ellenére, hogy a kockázati viszonyok és magatartások jól azonosíthatók). Az elérés tulajdonképpen jellegzetesen laikus segítő tevékenység, a segítő mintegy „üzembe helyezi magát”. Mindebben az a döntő, hogy a segítő mikor veszi észre, hogy szükség van rá, sok múlik a segítő motiváltságán és a konkrét ismeretein (azaz tudja-e, mit kell tennie, például mentőt, hívnia, elsősegélyt nyújtania stb.). Az elérésben közreműködő gyakorlatilag bárki lehet: természetes segítő, önkéntes, kortárssegítő, a bajba került személyes környezete stb.

A Kapocs mintájú szervezet elérési tevékenységének főképpen az a sajátossága, hogy a különféle problémákkal úgy találkozik, ahogy azokat a fiatalok megélik: elfojtva és indulatokkal terhelten, tisztázatlanul, amikor minden összejött, és amikor „mindenki” magára hagyja őket. A Kapocs célközönsége számára nehéz a problémáikat megfogalmazni, és nehéz azokkal szembenézni (és a változás érdekében elhatározásra jutni), különösen akkor, ha az érintettek naponta azt élik meg, nem értik (meg) őket és egyedül maradtak. Sokuk még csak azt sem tudja, mit történt vele, nem ismeri a világot, fogalma sincs arról, hogy mi mindennel került szembe, csak arra ébred, hogy bajba került (talán pontosan nem is tudja, mi a baj, csak érzi, éli). A megélt konfliktushelyzet és a különben is szegényes választási lehetőségek beszűkülése, a kriminális befolyás és az egészségkárosító szerek intenzív jelenléte pedig sokakat közülük előbb vagy utóbb kritikus helyzetbe, válsághelyzetbe sodorhatja.

B. Kapocsról összefoglalóan

A Kapocs elégtelen intézményes kapcsolatokkal rendelkező, felnőtté váló fiatalok problémáira, kockázati színtereire és életviszonyaira összpontosító, alacsony küszöbű, elérési program.

Mikor lehet szükség Kapocs típusú, elérési szervezetre?

Amikor a különféle veszélyek és problémák között felnőtté váló fiatalok és a segítséget képviselő szakellátó intézményrendszer között az elviselhetőség határáig megnőtt és állandósult a távolság. A mostoha intézményes (családi, iskolai) kapcsolatok között élő fiatalok számottevő csoportjai gyakorlatilag messze kerültek és kimaradtak az ellátó rendszerből, és csak nagyon körülményesen vagy egyáltalán nem jutnak szakszerű segítséghez. Akik ilyen sorshelyzetbe jutottak és megoldhatatlannak élik meg problémáikat, érdemi segítség nélkül egyszerűen kilátástalannak láthatják a helyzetüket, és könnyen feladhatják.4

A Kapocs segítő tevékenységét alapvetően befolyásolja az a tény, hogy a fiatalok felnőtté válásának nehézségeit, a korosztályi veszélyeztetettséget leginkább az jellemzi, hogy az esetek nagy részében azok rejtettek (és kellőképpen nem „artikuláltak”) maradnak, és a megoldásra váró problémák nagyon gyakran kizárólag azokon a színtereken jelentkeznek, ahová szakemberek gyakorlatilag nem jut(hat)nak el. Az ezekben a helyzetekben jelentkező problémák sajátossága még, hogy nem ritkán az intézményes (és esetenként a törvényes), illetőleg a személyes megoldási lehetőségek határán is átnyúlnak, továbbá a problémákat hordozó fiatalokkal - a segítésükkel összefüggésben - igen nehéz kommunikálni, változásuk érdekében pedig igen kevés feltételnek képesek megfelelni (alacsony a küszöb).

A Kapocs típusú elérési szervezet célközönsége

Olyan tízen-húszon éves fiatalok, akik semmi másban nem különböznek korosztályuk bármely tagjától, mint hogy komoly alkalmazkodási nehézségekkel küzdenek, hogy kifejezetten problémásak az intézményes kapcsolataik (a családjukkal, az iskolájukkal), hogy a felnőtté válásuk fokozottabb kockázatokkal jár (mivel fokozottabban vannak kiszolgáltatva a környezetük különféle behatásainak), hogy az életük nem szól semmiről.

Mit kínál a Kapocs típusú elérési szervezet a célközönsége számára?

• találkozást – azt a (viszonylagosan) zavartalan lehetőséget, hogy a fiatalok szabadon, különösebb kontroll és felügyelet nélkül ápolhassák, építhessék és bonyolíthassák társas kapcsolataikat. (alacsony küszöb)

• segítő találkozást – ahol – minden különösebb konzekvencia nélkül – direkt és indirekt módon felszínre kerülhetnek konkrét, személyes problémák, ahol azokkal nem hagyják magukra a látogatókat, ahol a problémára azonmód választ, megoldást, vagy a megoldást jelentő konkrét továbblépéshez irányt, információt lehet kapni.

• önkéntességet – önkéntesen arra kapnak lehetőséget, hogy részt vehetnek társaik és önmaguk korosztályi problémáinak megelőzésben és megoldásában, illetőleg felkészítésük és közvetlen kapcsolataik révén elérhetik, és laikus szinten elláthatják a bajba került társaikat.

• alternatívát – a közvetlenül fenyegető veszélyek elkerülése érdekében, a konkrét, kockázatokkal járó tevékenységek helyett az érintettek, saját maguk épülésére, teljesen mást csinálhatnak.

• önkifejezési lehetőséget - ahol a fiatalok különféle kezdeményezéseit komolyan veszik, és a meglevő eszközök segítségével támogatják őket.

Mit nem kínál a Kapocs?

• Zárt, fix közösséget (nem kínál az elhagyott, vagy soha nem megtapasztalt helyett egy új közösséget, ugyanakkor fogadja az érintetteket a társas kapcsolataikkal együtt);

• Kulturális intézményt (nem pótolja, nem helyettesíti, hanem sajátos lehetőségeivel kiegészíti, kapcsolja a meglevőkhöz a fiatalokat);

• Különféle szakellátást (ugyanakkor a legmegfelelőbb elérhető szakmai segítséget ismeri, és közvetíti az érintett fiatalok felé);

• politikai megnyilvánulási, kibontakozási lehetőséget.

Mire van igazán szüksége a Kapocs típusú elérési szervezetnek?

• egy megfelelő, kellően tagolt helyiségre, amely zavartalan, ahol az érintettek számára a viszonyok zavartalanok és állandóak (kiszámíthatók);

• széles körű támogató intézményes és személyes környezetre a célközönség életviszonyai és személyes ambíciói szerint;

• tisztes infrastruktúrára;

• felkészült, és kellően rezonáns, jó kommunikációs készségekkel rendelkező szakmai munkatársakra.

Budapest, 2003. május 19.

Szabó András